Méhen kívüli terhesség

Minden olyan terhességet, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méhüregen belül ágyazódik be, méhen kívüli terhességnek nevezünk: a statisztikai adatok szerint körülbelül 100-150 élveszületésre jut egy méhen kívüli terhesség.

Az esetek 98%-ában az egyik petevezetékben alakul ki a terhesség, amely akár komoly hasüregi vérzést és hirtelen jelentkező életveszélyes állapotot is okozhat. Ha viszont a megtermékenyült petesejt a hasüregi szervek hashártya felszínéhez tapad, akkor hasűri terhesség jön létre, de ez csak nagyon ritkán alakul ki. A méhen kívüli terhesség okozta életveszélyes állapot a betegség tüneteinek korai felismerésével és az időben elvégzett orvosi vizsgálattal megelőzhető.

A méhen kívüli terhesség kialakulása, okai
A megtermékenyített petesejt méhüregbe vándorlását lassító, vagy megakadályozó tényezők hajlamosíthatnak méhen kívüli terhességre. A kórtörténetben szereplő meddőség, korábbi méhen kívüli terhesség, kismedencei gyulladás, hasi műtétetek, a petevezetéken végzett bármilyen beavatkozás, illetve mesterséges megtermékenyítés kapcsán alkalmazott technikák növelik a betegség kialakulásának valószínűségét. A méhen kívüli terhesség kialakulását biztosan előrejelezni és megelőzni nem lehet, ezért a beteg nem tehető felelőssé az állapotáért.

Élettani körülmények között a petesejt a tüszőrepedést követően valamelyik petevezetékben termékenyül meg. Ezt követően, osztódó állapotban a petevezeték csillószőrei segítségével a méhüreg felé sodródik, ahol 5-7 nappal később a méh nyálkahártyájába ágyazódik be.

Kóros esetben a megtermékenyült, osztódó petesejt a petevezeték csillószőreinek károsodása miatt nem vándorol megfelelő ütemben a méh ürege felé, ezért a petevezeték falában megtapadhat. Amennyiben a petevezetékben fejlődő méhen kívüli terhesség nem hal el, pár hét alatt alhasi fájdalmat, hasüregi vérzést okozhat.

A méhen kívüli terhesség tünetei, felismerése
Méhen kívüli terhesség esetén nagyon fontos a korai felismerés, mert így jó eséllyel megelőzhető a váratlanul jelentkező és életveszélyes állapotot okozó hasüregi vérzés. Korai beavatkozás esetén az orvos ritkábban kényszerül szerveltávolító műtétek (petefészek, petevezeték eltávolítás, stb.) elvégzésére.

Egészséges esetben, egy-két nappal a menstruáció várt időpontja után a vizeletből vizsgálható terhességi teszt már halványan pozitívvá válhat, és a terhesség gyanújeleinek nevezett tünetek észlelhetők, úgy, mint hányinger, hányás, emlőfeszülés, hangulatingadozás. A tünetek hátterében a terhességi hormonhatás áll, amely nem engedi a méhnyálkahártya menstruációs ciklus végén megszokott leválását, az időben jelentkező menstruációs vérzést és alkalmassá teszi az anya szervezetét a magzat kihordására. Ez a folyamat általában fájdalommentes.

Fogamzásképes korban a vérzéskimaradást követően jelentkező alhasi fájdalom, vagy pozitív terhességi teszt mellett kialakuló hüvelyi vérzés felveti a méhen kívüli terhesség lehetőségét.

Amennyiben a terhesség nem a méhüregben alakul ki, a megtermékenyített petesejt növekedésének hatására előbb-utóbb szúró jellegű alhasi fájdalom lép fel. Ez rendszerint csak az érintett oldalon jelentkezik. Az idő múlásával fokozódik a hasűri vérzés kialakulásának kockázata, amelynek veszélyére szerencsés esetben a fájdalom még időben felhívhatja a figyelmet. Méhen kívüli terhességre utaló, valamint bizonytalan eredetű tünetek észlelésekor azonnal forduljon szakorvoshoz! Minden óra számít!

Az orvos a pontos diagnózis felállítása érdekében részletesen kikérdezi a kismamát. Ismernie kell az utolsó menstruáció idejét, a menstruáció kimaradás tartamát, a fájdalom mértékét, jellegét és helyét. Rákérdez a terhesség mellett gyakran észlelhető tünetekre, pl. hányinger, hányás, mellfeszülés, hangulatingadozás, a terhességi teszt eredménye, stb. Amennyiben az elmondottak alapján valóban felmerül a méhen kívüli terhesség lehetősége, további vizsgálatok szükségesek. Hüvelyi tapintásos vizsgálattal észlelhető a megnagyobbodott, puhábbá váló méh. Előrehaladott esetben a méhen kívüli terhesség a kismedencében, a tapadás helyén fájdalmas duzzanatként jól kitapintható. Ha már kialakult a hasüregi vérzés, akkor a vér által okozott erős hashártyaizgalom nagyon fájdalmassá teszi a hüvelyi vizsgálatot. Ez a tünet komoly veszélyre utal.

A méhen kívüli terhesség diagnózisának pontos felállításához elengedhetetlen a hüvelyi ultrahang vizsgálat, amely, nagy képfelbontása révén, a közeli kismedencei szervek részletes vizsgálatát teszi lehetővé. Ezzel a módszerrel a nőgyógyász nagy biztonsággal meg tudja állapítani a terhesség tényét, helyét, valamint méhen kívüli terhesség esetében az állapot súlyosságát, a beavatkozás sürgősségét.

A méhen kívüli terhesség kezelése
Méhen kívüli terhesség gyanúja esetén az életveszélyes állapot lehetőségének kizárásáig, illetve a betegség gyógyulásáig rendszerint kórházi ellátás indokolt.

Előfordulhat, hogy a szervezet önmaga képes megoldani a problémát. Amennyiben a terhességet jelző laborértékek maguktól normalizálódnak, már nem ábrázolódik a kóros terhességre utaló ultrahangkép, és a beteg is panaszmentessé válik, akkor spontán gyógyultnak tekinthető. Rendszeres utóvizsgálatok előírása mellett az érintett a kórházból hazabocsátható.

Kellően korán felismert esetekben a gyógyszeres kezelése is szóba jön. A készítmény hatására a méhen kívül kialakult terhesség nyom nélkül felszívódhat és szerencsés esetben az érintett petevezeték átjárható marad.

Amennyiben a beteg állapota műtétet tesz szükségessé, hastükrözés (laparoscopia) és hagyományos hasi műtét végezhető. A hastükrözés a hasi műtéthez képest kevésbé megterhelő a beteg számára, és gyorsabb gyógyulást eredményez. Ép petevezetők esetén a kóros helyen megtapadt petezsák kihámozható, ezért a petevezeték eltávolítása nem szükséges, így a jövőben nagyobb esély marad egészséges terhesség kialakulására. Súlyos vérvesztés esetén azonnali műtéti beavatkozást kell végezni. Ilyenkor a petevezető fala rendszerint már roncsolódott, ezért a szövődmények elkerülése érdekében eltávolítása indokolt.

Méhen kívüli terhességet követően ismét kialakulhat hasonló, kóros állapot, de a petevezetékek, és a petefészkek állapotától függően jó esély van élettani terhességre. Az eltávolított petevezetékek ma már a nem jelentenek akadályt a teherbeesés szempontjából, mert a meddőségi centrumokban korszerű eljárásokkal végzett mesterséges megtermékenyítés már széles rétegek számára elérhető.

A méhen kívüli terhességen átesett beteg a kellemetlenségeken felül nagyon komoly veszteséget él át, ezért szüksége van mind a család, mind a szakemberek fokozott támogatására. Az állapot megismétlődése miatti szorongás – és ennek pszichoszomatikus következményei – a hiteles információ nyújtásával mérsékelhető.

Gyógyszerszedés a várandósság alatt

A várandós kismamáknál az egyik leggyakrabban felmerülő probléma, hogy a terhesség alatt szabad-e gyógyszert szedniük, és ha igen, milyen készítményeket. Általános jelenség, hogy a leendő anyukák nagy része talán túlzottan is aggódik a terhesség alatti gyógyszerszedés esetlegesen negatív következményei miatt, ez azonban csak részben indokolt. A fejlődési rendellenességek nagyjából 20 százalékát a génhibák, 5-10 százalékát a kromoszóma-rendellenességek okozzák, a maradék esetben pedig a nem megfelelő gyógyszerek vagy az egyéb, külső környezeti ártalmak tehetőek felelőssé a problémákért. Bár a gyógyszerek leírásában a legtöbb esetben az olvasható, hogy szedésük nem ajánlott a terhesség alatt, egyértelmű magzatkárosító hatása csak viszonylag kevés gyógyszernek van. Fontos tisztában lennünk vele, hogy a különféle betegségek által okozott tünetek gyakran jóval többet ártanak, mintha gyógyszert kezdünk szedni, a komolyabb tüneteket tehát semmiképp sem célszerű kezeletlenül hagyni a gyógyszerektől való puszta félelmeink miatt.

A gyógyszerszedés során mindig fontos figyelembe venni, hogy melyik terhességi korról van szó. Ennek oka, hogy a magzat összes szervénél megfigyelhető egy érzékenységi periódus, amikor a nem megfelelő készítmények a leginkább károsíthatják a fejlődési folyamatokat. Fontos, hogy a külső környezetből származó magzatkárosító hatásokat is próbáljuk a minimálisra csökkenteni, hiszen nemcsak a gyógyszerek, de a táplálkozással szervezetünkbe kerülő kémiai vegyszerek is károsak lehetnek. A terhesség alatt lehetőleg minél kevesebb olyan élelmiszert fogyasszunk, amelyek nagyobb mennyiségben tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat, a zöldségeket és gyümölcsöket pedig minden étkezés előtt alaposan mossuk meg.

Felső légúti betegségek és influenza
A magzatot is veszélyeztető tünetekre az egyik leghétköznapibb példa a lázas állapot. Lázzal sokféle betegség járhat, a leggyakoribbak ezek közül az őszi-téli időszakban előforduló felsőlégúti betegségek és az influenza. A felsőlégúti betegségek nagyjából háromnegyedéért vírusok a felelősek, amelyek a magzatra nézve ártalmatlanok (az influenzavírus szintén nem okoz károsodást a magzati fejlődésben). Az enyhe, lázzal nem járó náthás megbetegedéseknél a tünetek általában néhány nap alatt javulnak, ilyenkor nincs szükség gyógyszeres kezelésre. Ha viszont a kismama belázasodik, esetleg tüszős mandulagyulladásra, középfül-, vagy arcüreggyulladásra utaló tünetek jelentkeznek, akkor feltétlenül szakorvoshoz kell fordulni. A láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát.

A láz- és fájdalomcsillapítók közül például az acetaminofent vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az orvos számos tényező, így például az egyénenként változó érzékenység alapján mérlegeli, hogy valóban adható-e egy készítmény.

Egyes láz- vagy köhögéscsillapításra használt hatóanyagok egyértelműen és általános érvénnyel ellenjavalltak terhességben:

  • a vírusellenes készítmények
  • az acetilszalicilsav (aszpirin) tartalmú gyógyszerek (ennek oka, hogy a szer gátolhatja az ovális lyuk, latinul a foramen ovale 28. héten történő záródását)
  • az ibuprofen- és naproxentartalmúak a terhesség utolsó harmadában
  • a guaifenesin-, a dextrometorfán- és a kodeintartalmú köhögés elleni készítmények, mivel ezek terhességre gyakorolt hatása emberben nem ismert, állatkísérletekben viszont terhességi komplikációkhoz vezettek
  • az antibiotikumok csak a bakteriális eredetű fertőzések vagy felülfertőződések kezelésében jöhetnek számításba, ezek egy része (például a gentamicin) azonban szintén ellenjavallt a terhesség során.
  • A felsőlégúti megbetegedések esetén alapvető fontosságú a megfelelő folyadékbevitel: a kismama bármit ihat, ami jól esik, így teát, ásványvizet, gyümölcsleveket vagy levesféléket. A gyógyulás elősegíthető vitaminkészítmények, főként C-vitamin szedésével, illetve egyes gyógynövény-készítményekkel is.

Az influenza elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina) adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen: előnye, hogy az anyán kívül az újszülöttet is védi körülbelül hathónapos koráig. Az oltást a várható járvány kezdete előtt néhány hónappal, november-december környékén ajánlott beadatni, de ha csak később kezdődik a járvány, még a január elején beadott vakcinák is hatékonyan védhetnek a fertőzéssel szemben.

Allergiás megbetegedések
Az allergiás megbetegedések száma világszerte gyakoribbá vált az elmúlt évtizedekben, így egyre több kismamánál fordul elő, hogy a terhesség alatt allergia elleni készítmény szedésére van szükségük. A legismertebb allergiaellenes gyógyszerek közé a viszketést és a váladéktermelést csökkentő antihisztaminok, a gyulladáscsökkentő szteroidok és a hörgők szűkülete ellen alkalmazott béta-mimetikumok tartoznak. Az antihisztaminok és a béta-mimetikumok veszélytelennek tekinthetőek, mivel a klinikai vizsgálatok során egyiküknél sem merült fel, hogy fejlődési rendellenességet okoznának (a béta-mimetikumokkal kapcsolatban általános tanács, hogy szedésüket a szülés előtt hat héttel érdemes abbahagyni, mert növelik a szívfrekvenciát és befolyásolják a cukoranyagcserét). A szteroidokról mindez nem mondható el, szedésük nem javasolt a terhesség alatt. Ennek oka, hogy a magzat hormonháztartásába való beavatkozás miatt főként a női nemi szerveket érintő rendellenességeket okozhatnak.

A gyógyszerek elhagyását követően kialakult asztmás rohamok kezelésére többféle terápia is rendelkezésre áll, ezzel kapcsolatban kérjük kezelőorvosunk tanácsát. Ha a terhességet megelőzően a helyileg alkalmazott spray is elegendőnek bizonyult, akkor nincs különösebb tennivalónk, ezek a szerek ugyanis nem kerülnek jelentős mennyiségben a véráramba.

További ellenjavallt készítmények a terhesség alatt
Az eddig említett szerek nagy részével ellentétben ismert néhány olyan gyógyszer is, amely bizonyítottan magzatkárosító hatású (ezeket összefoglaló néven teratogéneknek nevezik). Ezek közé tartoznak egyes véralvadásgátló szerek, amelyek a terhesség első harmadában vérzést okozhatnak a magzatnál. Szintén nem javasolt az epilepszia elleni gyógyszerek (antiepilektikumok) egyes típusainak szedése, mivel ezek ajak és/vagy szájpadhasadékot, szívrendellenességeket vagy nyitott gerincet okozhatnak a magzatnál. A cukorbetegség kezelésére szánt készítmények szedését sem ajánlott a terhesség során megkezdeni: diabétesz esetén az a legjobb, ha már a családtervezés időszakában beállítják a megfelelő vércukorszintet. A terhesség alatt jelentkező cukorbetegség (gesztációs diabétesz) kezelése történhet kizárólag étrendi változtatásokkal, illetve a megfelelő diéta és az inzulinos terápia kombinálásával. Ez az állapot az esetek többségében magától elmúlik a terhességet követően.

Kerülendőek a folsavanyagcserét megzavaró készítmények (úgynevezett folsav-antagonisták) is, hiszen a folsav alapvető fontosságú a megfelelő magzati fejlődés szempontjából (a gyermeket vállaló nőknek naponta legalább 800 mikrogramm folsavat ajánlott fogyasztani, amelyet a fogantatás előtt már egy hónappal el kell kezdeni, például terhességi vitaminkészítmények formájában). A-vitaminból viszont nem ajánlott a túlzott bevitel, ezért ha étrendünk megfelelő mennyiségű vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, nem szükséges A-vitamint vagy béta-karotint tartalmazó táplálékkiegészítőket szednünk (a béta-karotin az A-vitamin előanyaga).

Az imént említett, magzatra káros készítményekről a terhesség alatt alternatív kezelésre szoktak átállni, vagyis az adott betegség kezelésére alkalmas, de ártalmatlan hatóanyagot tartalmazó gyógyszert ír fel a szakorvos. A legfontosabb szabály, hogy önállóan semmiféle gyógyszer szedésébe ne kezdjünk bele a terhesség alatt, ha pedig valamilyen krónikus egészségügyi problémánk van, nőgyógyászunkkal még a teherbeesés előtt tisztázzuk a helyzetet.

Dohányzás és termékenység

A dohányzás egyértelműen rontja a nők termékenységét. Ennek oka a cigarettában lévő különféle vegyületeknek, a nikotinnak, a cianidnak és a szén-monoxidnak a petesejtekre gyakorolt hatásában keresendő. A nő petesejtjei véges számban vannak jelen már a születés pillanatában, és az élet során nem termelődnek újabbak. Az említett anyagok felgyorsítják a megtermékenyítésre alkalmas petesejtek számának csökkenését, ami a sejtek újratermelődésének hiánya miatt semmiképp sem előnyös a termékenység szempontjából. A meddőség előfordulása csaknem kétszer gyakoribb azoknál, akik rendszeresen dohányoznak a terhességük előtt.

A cigarettafüst a megtermékenyítésre alkalmas petesejtek genetikai anyagára is negatív hatással van, ezért a magzati rendellenességek, például a 21-es kromoszóma többlet példánya miatt kialakuló Down-szindróma kockázata is növekszik. A dohányzásnak egy további, az egészséges terhességre nézve kockázatos hatását is kimutatták: a nikotin összehúzódásokat válthat ki a petevezetékekben, aminek eredményeként megnő a méhen kívüli terhességek kialakulásának esélye. A petesejt ilyenkor a méhnyálkahártyán kívül, jellemzően a petevezetékek valamelyikében vagy a hasüregben ágyazódik be, ami a megfelelő beavatkozás nélkül életveszélyes állapothoz vezethet az anyánál.

Hogyan hat a dohányzás a fejlődő magzatra?
A méhen belül fejlődő magzat az anya vérkeringésén keresztül a cigarettafüst már említett, káros anyagaival kerül kapcsolatba. Ezek az anyagok gátolják a magzat megfelelő oxigén- és tápanyag-ellátottságát, ami lassítani fogja a baba növekedését és fejlődését. Emiatt megnő egyrészt a koraszülés kockázata, az újszülött továbbá nagyobb eséllyel jön világra az átlagosnál jóval alacsonyabb születési súllyal és fejletlenebb szervekkel. A dohányzó nők gyermekei átlagosan 200 grammal kisebb súlyúak, mint a nem dohányzó anyáké: a túl alacsony születési súly többek között megnehezíti, hogy az újszülött kellően melegen tarthassa saját testhőmérsékletét, emellett a baba fertőzésekkel szembeni ellenálló-képességét is csökkenti.

A terhesség alatti dohányzás következtében a vetélések, a halva születések, illetve a különféle születési rendellenességek (például farkastorok, nyúlszáj, szívfejlődési zavarok) megjelenésének kockázata is nőni fog. A méhlepény állapota is jelentősen romolhat, aminek következtében túl hamar elválhat a méhtől, növelve ezzel a vérzések kockázatát. Más esetekben elől fekvő méhlepény alakulhat ki, ami részben vagy akár teljesen is elfedheti a méhszájat (ez az úgynevezett placenta previa). További problémák forrása lehet, ha a fejlődő embriót közvetlenül körülvevő vékony hártyaréteg, a magzatburok már a 37. terhességi hét előtt megreped.

A dohányzás egészségre gyakorolt káros hatásai attól is függnek, hogy ki mennyit dohányzik naponta. A terhesség alatt ennek azonban nincsen akkora jelentősége: a vérerek már napi egy-két szál cigaretta elszívása után is szűkebbé válnak, a fejlődő magzat számára pedig már ez is éppen elegendő hátrányt jelent, ha minden nap megtörténik.

Hogyan befolyásolja a dohányzás a születendő gyermek későbbi fejlődését?
A terhesség alatti dohányzás nemcsak a fejlődő magzatot károsítja, hanem a születést követően is többféle negatív hatást gyakorolhat. Növekszik a hirtelen csecsemőhalál kockázata, amely főként a 2-4 hónap közötti csecsemőket érinti. Ezeknél a babáknál az átlagosnál fejletlenebb az agyban lévő légzőközpont, emellett az alvás-ébrenlét ciklus, valamint a hő- és a szívritmus szabályozási folyamatai is zavart szenvednek.

A terhességük alatt dohányzó anyák gyermekeinél gyakoribb a rendszeres és heves puffadással járó kólika, az asztma és a gyermekkori elhízás, néhány kutatás pedig a kicsik érzelmi fejlődésének zavaraival, viselkedésbeli és tanulási problémákkal is összefüggésbe hozza a dohányzást. A gyermekek későbbi termékenységére ugyancsak hatással lehet a cigarettafüst anyagaival történő magzatkori érintkezés.

Egy új kutatásban egészen konkrét bizonyítékot is sikerült találni rá, hogy a terhesség alatti dohányzás nyomai a magzati életkor után, a kisgyermekek szervezetében is nyomot hagynak. A kutatók nagyjából ötszáz, ötéves kor körüli gyermek vérmintáit elemezték, és azt találták, hogy az örökítőanyaghoz kapcsolódó molekulák (metilcsoportok) elrendeződésének mintázatai alapján az esetek 80%-ában azonosítható volt, hogy az anya dohányzott-e a várandósság idején.

Ártalmas-e a passzív dohányzás a terhesség alatt?
A mások által elszívott cigaretta füstjében egy kicsivel még több káros anyag található, mint ami dohányzáskor a tüdőnkbe kerül. Így ha a terhességünk alatt rendszeresen dohányzik valaki a közvetlen környezetünkben, az ugyanúgy megemeli a koraszülés, a méhen kívüli terhesség, valamint az alacsony születési súllyal történő világrajövetel kockázatait, mint az aktív dohányzás.

Ugyanígy, a passzív dohányzás a már megszületett gyermek egészségére is káros hatással van: egyaránt emelkedik az asztma és az allergiák kialakulásának kockázata, gyakoribbá válnak a tüdő és a fül fertőzései (tüdőgyulladás, hörghurut, középfülgyulladás) és a hirtelen csecsemőhalál bekövetkezésének valószínűségei is magasabbak lesznek az élet első néhány hónapjában.

Mi segíthet a leszokásban, ha eddig dohányoztam, de babát szeretnék?
A már említett terhességi komplikációk miatt mindenképp érdemes leszokni a dohányzásról már a várandósság létrejöttét megelőzően is.

Ha korábban rendszeresen dohányoztunk, akkor ez komoly erőfeszítést igényelhet, a dohányzáshoz kötődő szokásaink megváltoztatása és a napi rutinunk átalakítása azonban sokat segíthet. Érdemes például elpakolnunk a környezetünkből minden olyan tárgyat, ami a cigarettázáshoz köthető, így például az öngyújtóinkat és a hamutálakat. Kérjünk meg továbbá mindenkit, akikkel találkozunk vagy együtt élünk, hogy ne gyújtsanak rá a környezetünkben. Fogyasszunk kevesebb koffeintartalmú italt, és kerüljük az alkoholfogyasztást is, ezek az anyagok ugyanis növelik a vágyakozást a nikotin után. Ha általában a stressz miatt gyújtottunk rá rendszeresen, akkor próbáljuk ezt felváltani jógázással vagy relaxációval, vagy bármi mással, ami megnyugtatólag hat ránk.

Használhatok-e a terhesség ideje alatt nikotinpótló készítményeket?
A nikotinos rágók vagy tapaszok nikotint juttatnak a vérkeringésbe, és többé vagy kevésbé eredményesen csökkentik a dohányzás utáni vágyat. Sajnos azonban a várandós nők esetében nincs elég adat arra vonatkozóan, hogy a kismama szervezetébe jutó nikotin gyakorol-e valamilyen káros hatást a magzatra.

Az amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság javaslata szerint egy várandós nőnek leginkább akkor érdemes élnie ezzel a lehetőséggel, ha korábban semmilyen más, nem gyógyszeres leszokási módszer nem vezetett eredményre. A további dohányzás magzatra gyakorolt hatásai ilyenkor károsabbak lehetnek, mint a nikotinpótló készítmények alkalmazásának nem teljesen ismert kockázatai, így ilyenkor mindenképp érdemes mérlegelni azokat az előnyöket, amelyeket a leszokás sikere nyújthat.

A nikotinos tapaszok kerülendőek abban az esetben, ha a terhesség miatti hányinger vagy hányás alakult ki nálunk.

A 40 éves kor feletti terhesség veszélyei

Petesejt minőség és mennyiség
Általános testi jellemzőink alapján a nők petesejtjeinek minősége annál jobb, minél fiatalabbak vagyunk. Míg 30 éves kor alatt átlagosan minden 3. petesejt alkalmas arra, hogy egészséges embrió és terhesség alakuljon ki belőle, 40 éves életkorban már körülbelül csak minden 100. lehet megfelelő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy kizárható a természetes fogantatás, de a sikeres teherbe esés sokszor hosszabb időt vehet igénybe, mint fiatalabb korban.

A petesejtállományunk mennyiségi jellemzőit becsülni laborvizsgálattal, az úgynevezett AMH szinttel lehet, valamint ultrahangvizsgálattal az ún.antrális follikulosok száma alapján. A petesejtminőséget sajnos nem lehet mérni, itt mindig az életkor az irányadó, valamint hogy a nőnek van-e már gyermeke. Sajnos az egészséges életmód és a jó egyéb laboreredmények nincsenek összefüggésben a petesejtminőséggel.

Terhességi cukorbetegség előfordulása
A terhességi cukorbetegség kizárólag a terhesség kilenc hónapja alatt fennálló kóros anyagcsere-állapotot jelöli. A megemelkedett vércukorszint a szülés után általában magától rendeződik, így nincs szükség további kezelésre. Azonban előfordulhat, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő nők a későbbiekben nagyobb válnak felnőttkori, 2-es típusú cukorbeteggé.

A terhességi diabétesz kialakulásának esélye nőhet az életkorral, így érdemes felkészülni arra, hogy a terhesség alatt a vércukorszint pontosabb szabályozására is szükség lehet. Sok esetben megfelelő étrenddel, testmozgással, illetve más életmódbeli változtatásokkal a vércukorszint megfelelő tartományban tartható. Azonban előfordulhat, hogy a vércukorszint szinten tartásához gyógyszeres kezelésre is szükség van.

Nőhet a császármetszés esélye
A szülést nehezítő körülmények általában azoknál a 35 év feletti kismamáknál fordulnak elő gyakrabban, akiknek ez az első terhességük, valamint ikerterhesség esetén. A kismama számára leginkább javasolt szülési módról minden esetben a várandósságot gondozó orvossal szükséges egyeztetni, aki pontosan ismeri a várandósság és a kismama jellemzőit.

Magasabb kromoszóma-rendellenességi kockázata
A magasabb anyai életkor sajnos tényszerűen növeli a kromoszómákat érintő rendellenességek előfordulását, mint például a Down-szindróma, Edwards-szindróma vagy a Patau-szindróma. Emiatt fordulhat elő ebben az életkorban relatíve gyakoribb sikertelen várandósság is.
Az életkori kockázatokat tartalmazó nemzetközileg elfogadott táblázatot ebben a cikkünkben találja. Ugyanakkor a ma már rendkívül fejlett prenatális szűrési módszerekkel a kismama életkortól függetlenül nyugalomban élheti meg várandósságát.

Abban az esetben, ha a kismama elmúlt 35 éves és akár az ultrahangvizsgálat, akár a vérvizsgálat, esetleg a kettő kombinációja alapján magas kockázati eredményt kap, az orvos felajánlja a magzati kromoszóma-vizsgálatot. 37 éves életkor felett továbbá kötelező genetikai tanácsadáson részt venni.

Mikor beszélünk veszélyeztetett terhességről?
Veszélyeztetett terhességről azokban az esetekben beszélünk, amikor a várandós kismama vagy a magzat élete valamilyen, a terhesség ideje alatt fellépő szövődmény miatt veszélybe kerül. Ilyen esetekben az átlagosnál több figyelemre, esetleg állandó orvosi felügyeletre van szükség. Magasabb életkor esetén a veszélyeztetettség orvosi megállapítása gyakrabban előfordulhat, de önmagában a magasabb életkor nem jelent veszélyeztetett várandósságot.